CoffeeCorner

Az elmúlt 11 évben Skóciában és Angliában is dolgoztam, így kultúrsokkból bőven kijutott. Nem csak az ételek terén, hanem az embereknél is.
Skócia eleve egy gyönyörű ország és mondjuk úgy, hogy örök szerelem lett. A skótok, amikor éppen értettem az akcentusukat, nagyon kedvesek voltak és segítőkészek. Persze az elején nagyon döcögősen indult a kaland, hiszen az iskolai angolom nem volt még erős, viszont az hogy elkezdtem külföldön dolgozni, mindenképp többet tanultam és az agyam egyre jobban ráállt az angolra.
Mivel hotelben kezdtem el dolgozni, így ebben van a legnagyobb tapasztalatom - az első munkám egy buszos hotelban volt, ahol reggel 6-kor már reggeli volt, hogy 7-kor nekiinduljanak és este 6-7 körül volt vacsora, attól is függően, hogy éppen mennyire messze mentek; eközben pedig mi takarítottunk is. Fárasztó volt, de érdekes. Ezután találtam egy rendes hotelt, ahol volt a reggeli, délutáni teák/szendvicsek, vacsora és takarítás volt itt is. Ugyanaz a tapasztlt, még is más élmény.
A következő állomásom egy kis panzió volt, ahol a takarításon és reggeliztetésen kívül végre megtapasztaltam a recepciót is, ami itt akkor papír alapon működött. Volt egy kis napló és leginkább telefonon intéztük. A megszokott komputeres rendszer itt nem létezett - ez lehet azóta változott...
Skóciában nem csak az első munka okozta a meglepetést, hanem az ételek is. Ugyan az első helyen indiai szakácsunk volt és a dolgozói ételek 98%-a curry volt curry-vel, de például az lepett meg a skótok mondjuk haggist esznek reggelire - ami valamennyire hasonlít a magyr hurkára, ám ez juhbőrbe tölött faggyú, szív, máj és hasonlók és ezt juhgyomorban főzik meg. Ínycsiklandóan hangzik, ugye? Bár Skóciában kezdtem rászokni a halas ételekre, ami számomra nagy előrelépés volt, hiszen sokáig nem ettem ilyesmiket.

Az angliai élményeim egy élményparkban kezdődtek, ami a tengerparton fekszik - annó nagyon sok ilyen futott, ám ennek a cégnek csak 3 parkja maradt fent, mint a parton. Rengeteg étkező/bár/színpados hely van, ahol a vendégek mindent is találhatnak elfoglaltságként. Minden héten valami más volt és voltak felnőtt hétvégék is, amiket természetesen kisgyerekes hetek követtek. Ekkor ismerkedtem meg az apartmanok takaritásával és ekkor dolgoztam ilyen büfés étteremben, és küzdöttem, hogy minél több pozicióban lehessek.
Mikor továbbmentem egy kisebb hotelba, ott ismerkedtem meg rendesen a bárral, recepcióval és rendes éttermes felszolgálással, valamint események levezetésével - amiknek levezetése nekem jól jött, mert ezzel értem el egy kinevezést is.
Persze mindig van mit tanulni, ahol persze hagyják is. Így kiváncsi vagyok milyen tapasztalatokat hoz a jövő.

Hamarosan jön majd a februári összefoglaló, addig is elhoztam egy olvasmányt, amit elég hamar "kivégeztem"... .

Emiko Jean a New York Times bestsellerlistás felnőtt és ifjúsági szépirodalom szerzője. Könyvei több mint harminc nyelven jelentek meg. Munkái szerepeltek a Good Morning America című műsorban GMA könyvklubválogatásként, Reese Witherspoon tollából ifjúsági könyvklubválogatásként, valamint olyan kiadványokban, mint a Marie Claire, az Entertainment Weekly, a Time, a Cosmopolitan, a Shondaland és a Bustle.

Mi lenne, ha az igaz szerelmed a jövőből írhatna neked?
A tizenhét éves Emma Nakamura-Thatcher nem hisz a szerelemben, legalábbis szülei keserű válása után nem. Így amikor részt vesz a Tanabata fesztiválon, a kívánsága egyszerű: bizonyíték arra, hogy a szerelem valódi és tartós.
Emma nem sokat gondol a kívánságára... amíg meg nem talál egy üzenetet valakitől, aki azt állítja, hogy ő a legnagyobb szerelme, és a jövőből ír neki. Ennek csak egy tréfa lehet, ugye? De ahogy özönlenek az üzenetek, amelyek mindegyike olyan titkokat fed fel, amelyeket csak ő ismer, Emma kénytelen elfogadni a lehetetlent: Ez tényleg megtörténik. Valaki tényleg kapcsolatba lép vele az időn túlról.
De ki? Ezra, a zenei csodagyerek, akitől hevesebben ver a pulzusa? Theo, a szó szerint a szomszéd fiú, aki gyerekkora óta ismeri? Vagy Colin, a túlságosan magabiztos, túlságosan jóképű és túlságosan gazdag kölyök, akivel a mega-kastélyának takarítása közben találkozik?
Miközben Emma sietve próbálja felfedni a levélíró kilétét, rájön, hogy a szerelem több mint valóságos – ez a leghatalmasabb ereje az univerzumban. És végig rá várt.

Mikor pont nézegettem a polcokat a könyvesboltban, nem gondoltam volna, hogy ez lesz az első amit leveszek és velem is marad… nem nagyon szoktam ebben a könnyed műfajban olvasni. Viszont örülök, hogy megvettem, hiszen nagyon élvezhető volt és olvastatta magát. Jó volt làtni, hogy Emma vègül eléri az önbizalmát és hagyja, hogy szeressék ugy ahogy megérdemli. Egy könnyű, de mégis érdekesen elgondolkodtató történet és véleményem szerint letehetetlen.